A láthatatlan átmenet: óvodából az iskolába
Miben más az iskola?
A legnagyobb változás a gyerekeknek a rugalmas óvodai napirend és szabad játék után a csengetési rend és a 45 perces órák. Legtöbbször 4 vagy 5 számukra borzasztóan hosszú tanórát kell kibírni, és még ha jófej is a tanító néni és gyerekbarát szemlélettel közelíti meg az első osztály elejét, minimum 20–30 perces órákkal kezdenek minden osztályban.
Ez óriási változás egy olyan gyerkőcnek, aki eddig bármikor játszhatott vagy legfeljebb néhány hosszabb-rövidebb óvodai foglalkozáson vett részt. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy bár osztályozás nincs az első évfolyamon, tehát jegyeket a gyerekek még nem kapnak, azonban a tanító néni ellenőrzi munkájukat és folyamatosan visszajelzést kapnak. Elég csak arra gondolni, hogy aki már szeptemberben gyönyörűen kanyarintja az íráselemeket, az piros pontokat gyűjthet. Valójában az értékelés akár szóban, akár szimbolikusan (piros pont, csillag, matrica, jutalmazás tábla) nagyon korán megjelenik és a tanulók pontosan tudják ezek jelentését.
Miért jelenthet ez sok gyereknek stresszt?
Az iskolai kudarcélmények akár hosszú távon is hatnak az önbizalomra és tanulmányi eredményekre.
„Megy ez nekem? Lehet, nem is nekem való…”
Néha elég egy kudarcélmény. Egy feladat, ami túl nehéz. Egy óra, ahol a többiek gyorsabbak. És a gyermek elkezdi magát másokhoz hasonlítani.
Nem biztos, hogy ezt ki is mondja. Lehet, csak lesüti a szemét, nem jelentkezik, visszahúzódik.
De belül elindul valami: a bizonytalanság. Egy kérdés, amit túl korán tesz fel magának:
Elég jó vagyok?
És pont ez az, amit minden szülő szeretne elkerülni.
Azt a pillanatot, amikor a gyermek nem azt érzi, hogy „ez menni fog”, hanem azt, hogy „én ehhez nem vagyok elég jó”.
Az iskolaérettség, amit nem látunk
Sokan azt gondolják, ha az óvoda „elengedi” a gyermeket, akkor biztosan iskolaérett is.
De valójában az iskolaérettség nem csak életkort, hanem egy összetett lelki, kognitív és szociális felkészültséget jelent.
Nem elég, ha „nem ellenzi az óvoda”. A kérdés az: a gyermek jól fogja-e magát érezni az iskolában?
Képes lesz-e bekapcsolódni? Tud-e majd figyelni, alkalmazkodni, kérdezni, bízni magában?
A rejtett készségek, amelyek előnyt adnak
Egyes készségek nem látványosak – mégis minden különbséget ezek okoznak:
-
Finommotorika és Grafomotorika
→ Magabiztos ceruzafogás, írás-előkészítés – a gyermek örömmel rajzol, nem görcsösen -
Memória
→ Megjegyez egy verset, egy szabályt – és sikerélménye lesz belőle -
Érzelmi intelligencia
→ Képes barátkozni, kezelni a feszültséget, van kudarctűrő képessége – nem zárkózik be -
Figyelem
→ Nemcsak jelen van az órán, de követi is a feladatokat -
Auditív differenciálás és Beszédfejlettség
→ Ért, reagál, bekapcsolódik, ki tudja szűrni a zavaró ingereket – nem marad le -
Logika és matematikai alapok
→ Rendszerekben gondolkodik – az első feladatok nem riasztják, hanem érdeklik
Ezek a készségek nem csak „megkönnyítik” az iskolakezdést, hanem előnyt jelentenek!
És ez az előny sokszor évekre meghatározza, hogy a gyermek milyen viszonyt alakít ki a tanulással, önmagával!
Tiszta lap: Az önkép története
Minden gyermek tiszta lappal indul és kezdi el írni a saját történetét, hogy ki ő, mire képes,
mit várhat el magától a világban?
Ez a történet nem tankönyvekből születik, hanem tapasztalatokból, apró győzelmekből, kudarcokból. Első próbálkozásokból, melyek jól sikerülnek, problémákból, amiket meg tudott oldani.
Ha az első kihívások sikerrel végződnek, akkor a gyermekben megfogalmazódik:
Én ezt tudom. Én ezt szeretem. Én ebben jó vagyok.
Ez az önkép aztán elkíséri őt. A következő évfolyamokra. A baráti kapcsolatokba. A munkáig.
Egy magabiztos gyerek pedig többnyire boldog gyerek is. És egy boldog gyerekből lesz az a felnőtt, aki nem fél a kihívásoktól — mert tudja, hogy már korábban is képes volt rá.
Hogyan támogathatjuk gyermekünket az iskolakezdésben?
Az iskolaérettség nem mindig látszik első pillantásra.
Nem egy szám, nem egy pecsét, nem egy „elengedték” döntés.
Az iskolaérettség azt jelenti, hogy a gyermek készen áll – nemcsak formailag, hanem belülről is.
Az otthon, játékos formában használt iskolaelőkészítő munkafüzetek ebben segíthetnek.
Egyfajta térképet adnak:
- Milyen területeken van már magabiztosság?
- Hol van még lehetőség fejlődni?
És ami talán a legfontosabb:
Segítenek abban, hogy szülőként ne találgassunk, ne bízzunk a véletlenre olyasmit, ami évekre előre meghatározhatja a gyermek önbizalmát és tanuláshoz való viszonyát.
Ha látjuk, hol tart a gyermek, biztosabban tudunk mellette állni — pont akkor, amikor szüksége van ránk.
Adjuk meg neki a lehető legjobb indulást
Az óvodából iskolába való átmenet egy nagyon törékeny, meghatározó időszak egy gyermek életében. Ez a pillanat egy életre meghatározhatja, hogyan fog viszonyulni a tanuláshoz — és saját magához.
Lehet ez az időszak tele kudarccal, önbizalomvesztéssel, megfelelési kényszerrel. Vagy lehet örömteli, lendületes, sikerekben gazdag időszak gyermekünk életében.
Ez az a pont, ahol nem mindegy, hogy milyen „történetet” kezd el írni magáról.
Aki itt azt érzi: „Meg tudom csinálni, élvezem, sikerül!” — annak ez az érzés egy egész életre meghatározóvá válhat.
Ne hagyjuk, hogy ez a történet véletlenül íródjon!
Adjunk esélyt arra, hogy a gyerekünk a legjobb indulással kezdje meg ezt az utat.
