1. Bíbor

Ráhangolódás

A foglalkozáson belül valamilyen módon különüljön el az a rész, amikor a mesével foglalkozik a csoport. Mind a Boldizsár Ildikó nevéhez fűződő Metamorphoses Meseterápiás Módszer, mind Bajzáth Mária Népmesekincstár Módszertana alkalmaz egyfajta ráhangolódási fázist, ami segít a gyermekeknek megérkezni a mesék világába. (Módszertantól függően más-más elnevezést használnak a foglalkozásnak erre a szakaszára, de a lényege rendkívül hasonló.) Tekinthetünk erre úgyis mint egy rövid rítusra, ami minden foglalkozás elején megismétlődik, de lehet a mese konkrét tematikájához kapcsolódó is, ami már ráhangolja őket az érintett témakörre. Mivel itt ismert már a szülői felolvasásból a mese, az első verziót javasolnám.

Ennek kiválasztása nagy mértékben függ attól, hogy ki tartja a foglalkozást és neki melyik a testhezálló megoldás. Ez lehet egy hanghatás, például valamilyen szépen szóló hangszer, koshi, kalimba, egy kellemes hangú csengettyű vagy énekszó. Ehhez a hanghatáshoz a gyerekek hozzá fogják rendelni, hogy ezután következik az óra azon része, amikor az aznapi mesével foglalkoznak. Ez a ráhangoló gyakorlat lehet egy mesegyertya meggyújtása is, vagy egy meseszőnyeg kigurítása, mesetakaró leterítése, amit körülülve lehet beszélgetni az adott meséről. Ha állandó csoport van, akkor ez ad egy stabilitást és egy vázat minden foglalkozásnak, plusz kicsit áthangolja a gyerekeket a hétköznapiból a meseibe. 

Ahogy van beléptetés, legyen minden foglalkozás végén kiléptetés is. Ha hanghatást választottunk, az ismétlődjön meg, kerüljön elő újra a hangszer a foglalkozás végén. Ha kigurítottuk a meseszőnyeget, tekerjük fel a végén, és mondjuk el akár azt is, hogy kigurítva a szőnyeget, legközelebb egy másik mese világába utazunk el. Ha mesetakaróval dolgoztunk, akkor hajtsuk össze, és szintén jelezhetjük, hogy legközelebb másik mese bukkan elő a takaró alól. Ha pedig mesegyertya volt, fújjuk el akár közösen is. Maximum 6 fős csoportoknál ez talán kivitelezhető lehet. Ha pedig más módszert választottunk, akkor azt hozzuk vissza, hogy megmaradjon a foglalkozás keretes szerkezete. A gyerekeket ezzel visszavezetjük a mesei világból a hétköznapiba.

A fentiekben leírtak legyenek következetesek, és minden foglalkozás elején-végén ismétlődjenek. Ha valamilyen beléptetés, ráhangolódási fázis az adott gyermekcsoport esetében valamilyen oknál fogva nem vált be, természetesen lehet váltani, de ha ezt követően az új módszer alkalmasnak bizonyult, akkor őrizzük meg a későbbi foglalkozásokra is. Egyfajta szertartásosságot is biztosít ez a mesefoglalkozásoknak.

Ráhangolódás a csoportvezető által választott módon

Bevezető feladatok:

1.) Találós kérdés

Rohanni még senki se látta,
Hát még, hogy hátrafelé mászna,
Az egyik éti, a másik vízi,
De házát mindig a hátán viszi.

Megfejtés: csiga

Ha a csoport nem jön rá, akkor segítő kérdésekkel célszerű a gyerekeket támogatni.

2.) Képválasztás

A bevezető fázis után a gyermekek a mese által generált belső képekkel dolgoznak, de a foglalkozás elején még lehet alkalmazni külső képeket is. Miután kitalálták a találós kérdést, a foglalkozásvezető előveszi a különböző csigákat ábrázoló rajzokat, a gyermekek elé helyezi, és megkéri őket, hogy válasszon mindenki egy csigát, amelyik a legjobban tetszik neki.

Az első mese központi képe, metaforája, kódja lehet a csiga, amiből szépen, de nem annyira direkten ki lehetne bontani Peti kis világát. Ráadásul a mese végén el is hangzik a csiga hasonlat. 

Miután mindenki választott, minden gyerek mesélhet egy kicsit a csigájáról. Milyen az ő csigája? Miért tetszett meg neki az a csiga? Ha van kedvük, akár nevet is adhatnak a csigáknak.  Aki nem akarna beszélni róla, az csak mutassa körbe a csigáját a többieknek.

A képeket a foglalkozás végén majd haza is vihetik, és otthon a szülőkkel kiszínezhetik, ami alkalmat biztosít arra, hogy az otthonra összeállított kérdéseket is megbeszéljék a szülőkkel. A gyerekeknek elegendő annyit mondani a foglalkozás végén, hogy ez egy kis ajándék azoknak, akik szépen figyeltek / válaszoltak a mesés kérdésekre vagy valami ehhez hasonló pozitív megerősítést tartalmazó gondolat hangozzon el.

3.) Mese közös felidézése

A csiga motívummal át lehet vezetni a gyerekeket a mesére. Akár fel is lehet azt a kis részt olvasni, ahol ez elhangzik. (Nagyika mondja Petinek Peti anyukájáról:)
„Olyan lassan csinált mindent, mint egy kis csiga. De nem bántam, mert tudtam, hogy így tanul és így gyakorol – nézett Nagyika jelentőségtelesen anyára.”

Ezután a mese felidézése következhet közösen. Itt az a lényeg, hogy ők mit tartanak fontosnak, mit emelnek ki. A mese üzenetéből szép gondolatokat ki lehet emelni, de fontos, hogy ne didaktikusan tegyük ezt.

Miről szólt a mese?
Ki volt a főszereplő?
Mi jellemző Petire?

Ha nyitottak rá a gyerekek, akkor lehet velük érzékszervekre vonatkozó kérdéseket is megbeszélni: Mindenki hozzon egy színt a meséből! Milyen színeket láttatok a mesében?  (Ezt általában akkor játsszuk, ha közvetlen előtte hangzott el a mese, és még aktívabbak a a belső képek, de meg lehet próbálni előző napi mesével is.)

Szerintetek, mi volt a problémája Petinek? Mit szeretett volna Peti? Ki volt a legtürelmesebb Petivel?

(Itt sem az a lényeg, hogy fel tudják sorolni az összes helyzetet, ahol bajba került a lassúsága miatt, hanem inkább az, hogy mindenki olyat mondjon, ami számára maradandó. Át lehet vezetni segítő kérdésekkel őket a türelem témakörére.)

Ha nem jönnek releváns válaszok, akkor egy-egy fontosabb mesei részlet felolvasásával lehet őket segíteni a felidézésben.

Saját életükre vonatkoztatott kérdések. Ezek csak irányadóak, a beszélgetés függvényében szabadon változtatható és bővíthető a lista:

Neked mikor van leginkább szükséged arra, hogy türelmesek legyenek veled? 

Ki a legtürelmesebb felnőtt a te környezetedben? 

Szerinted milyen helyzetekben kell nekünk türelmesnek lennünk? 

4.) Mondóka

Petiék az óvodában gyurmáztak. Milyen testrészeiket kell használnunk a gyurmázáshoz?  (Felsorolhatják: kezünket, szemünket.) Esetleg meg lehet kérdezni, hogy emlékszik -e valaki, hogy mit akart Peti megformázni a fekete gyurmából? (fekete párducot)

Ezzel fel lehet vezetni a közös mondóka megtanulását:

Ezzel látok, ezzel is,
(Egyik, majd a másik szemünket mutatjuk)
Ezzel hallok, ezzel is.
(Egyik, majd a másik fülünket mutatjuk)
Ezzel érzek illatot,
(Orrunkra mutatunk)
Ezzel mindent bekapok.
(Szánkra mutatunk)
Mindent el is mondhatok.
(Az ujjainkat többször egymáshoz érintve utánozzuk a szájmozgást, mint amikor mutatjuk a másiknak gesztusokkal, hogy beszél valaki.)
Ezzel fogok,
(Kezünkkel úgy teszünk, mintha megfognánk valamit)
Ezzel járok,
(Lábunkkal toporgunk)
Boldoggá csak ezzel válok.
(Szívünkre mutatunk)

5.) Záró játék

Nem biztos, hogy marad rá idő, mert a legfontosabb a mese gyerekekre gyakorolt hatásának kibontása, úgyhogy arra hagyjunk időt. Ha mégis belefér:

Szólánc

Mindenki gondolja ki, hogy mit szeret a legjobban gyurmázni. Például milyen állatot, tárgyat vagy esetleg valami mást? 

Elmondja az első, hogy például kutyát. A másodiknak el kell ismételni, hogy kutyát, és hozzá fűzni az övét: kutyát, macskát. A harmadiknak: kutyát, macskát, kígyót…

Ha ez nehéz a csoport tagjainak, akkor az előzményeket mondjuk közösen mindannyian, és csak az új elemet mondja a következő gyermek.

6.) Dícséret és hazavihető emlék

Mondóka/játék után megdicsérhetjük őket, hogy ügyesen megcsinálták a feladatokat és válaszoltak a kérdésekre. Elmondhatjuk, ahogyan az a foglalkozásterv elején szerepelt, hogy hazavihetik a képet/színezőt, ami egy kis emlék/ajándék a mai mesefoglalkozásról.

7.) Lezárás, kiléptetés

A foglalkozás elején választott módszerrel keretes szerkezetben.