2. Menta

A foglalkozástervben többféle feldolgozási irány is olvasható. A csoport tagjait és az időkeretet ismerve a csoportvezető választhat az ajánlott feladatok közül. Ha nem kerül mindenre sor, nem probléma, az viszont fontos, hogyha egy-egy megközelítési módba belevisszük a gyerekeket és felszínre tör egy probléma, akkor lehetőség szerint hallgassuk végig őket. (Természetesen itt a releváns mondanivalóra kell gondolni.) Ahogy az egyes részeknél kiemelten is olvasható: a lényeg, hogy csoportvezetőként kerüljük a didaktikusságot és ne címkézzünk: Evelin csúnyán/rosszul viselkedett vagy akkor viselkedett volna jól, ha… Pont ennek ellenkezője a lényeg. A legfontosabb azt megélniük a mese és a rövid foglalkozás által, hogy teljesen rendben van, ha ők is néha mérgesek, frusztálták, dühösek, de ezt idővel meg kell tanulniuk kezelni. Erre szolgál például a dramatikus feladat és a nonszenszjáték. A verbális feldolgozás mellett az egyiket mindenképpen próbálja ki a csoport.

Ráhangolódás

Ráhangolódás a csoportvezető által választott módon. Erre vonatkozó ötletek a Bíbor című mese foglalkozástervének elején olvashatók. Ha nem vált be a bevezető és záró formula az első alkalmon, érdemes változtatni rajta, azt követően viszont, ha egy módszert (pl. koshi, mesegyertya, mesetakaró kigurítása stb.) alkalmasnak lát a csoportvezető, akkor utána következetesen célszerű azt a többi foglalkozáson is úgy használni. A gyermekek ráhangolódnak ennek a keretes szerkezetnek a rituális jellegére.

1.) Mese közös felidézése

Ki mire emlékszik a meséből? Nektek mi tetszett benne? Mi nem tetszett benne? További kérdésekkel bővíthető a lista. A lényeg itt is az, hogy ők mit tartanak fontosnak, mit emelnek ki. Ha nehéz a felidézés, egy-két fontos momentum megemlítésével vagy egy-egy részlet felolvasásával, elmondásával segíthetjük őket.

2.) A mese feldolgozása dramatikus eszközökkel

A mesét játsszák el a gyerekek valamilyen segédeszköz bevonásával. Az adott körülményekhez igazodva ezek lehetnek akár bábok, plüssfigurák, fabábuk, vagy akár fakorongok is, bármilyen eszköz, amibe a gyermek projektálni tudja az érzéseit. A csoportvezető akár Wc-papírgurigák különböző mintával vagy színnel történő megjelölésével is készíthet bábokat. 

Maradjunk a plüss-példánál. Válasszanak egy-egy plüsst, és kérdezzük meg őket, hogy ki melyik szereplő bőrébe bújna? Ha többen is ugyanazt a szereplőt választják, akkor legyen lehetősége mindkettőjüknek eljátszani a számukra fontos jelenetet. A csoportvezetőnél is maradjon egy figura, hogyha senki nem választana egy a történet szempontjából fontos szereplőt, akkor azt a csoporvezető tudja pótolni. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy az egész mesét visszaadják, hanem, hogy a számukra fontos részeket felidézzék.

3.) A mese feldolgozása kérdésekkel

Lehetséges kérdések, melyek illeszthetőek a csoport problémáihoz. A lényeg, hogy itt is kerüljük a didaktikusságot.

Például:

Mi bántotta Evelint a mesében? 
Hogy érezhette magát, amikor bokán rúgta az óvónénit?
Hogy érezte magát, amikor az anyukája azt mondta neki, hogy "lány létedre úgy viselkedsz mint egy kis szörnyeteg!"?
Hogy érezhette magát Evelin, amikor az apukája magához ölelte és megkérdezte, hogy milyen napod volt?

4.) A mese feldolgozása képekkel 

Meg kell erősíteni őket abban, hogy teljesen rendben van, ha néha úgy érzik magukat mint Evelin. Például: Nagyon nehéz néha uralkodni az érzéseinket. Ezt is meg kell tanulnunk épp úgy, ahogy rajzolni vagy kockákból házat építeni is megtanultunk. (Itt a csoport tagjait ismerve, hozhatunk hozzájuk közel álló példákat is.)  Mindenki kerül néha olyan helyzetekbe, amikor dühösnek vagy mérgesnek érzi magát.

Ekkor előkerülhetnek azok a képek, melyek a gyerekek számára kihívást jelentő helyzeteket mutatják be. A csoport fogékonyságát és a foglalkozás időkeretét látva végig lehet menni egyesével is a képeken vagy ki lehet teríteni egyszerre mindet. Meg lehet őket kérdezni:

• Ki az, aki került már ilyen helyzetbe? Hogy érezte magát ekkor? Hogy oldódott meg ez a helyzet? vagy:
• Ki élt már át ilyen helyzetet? Mi segített volna neki ekkor?

5.) Nonszenszjáték

Aletha J. Solter Gyógyító és kapcsolódó játékok című könyvének agressziókezeléssel foglalkozó részében javasolja a nonszenjátékok alkalmazását. Az egyik ilyen lehet a grimaszolás körben ülve. Mondjuk a gyermekeknek, hogy: Gyakoroljuk a grimaszolást! (A könyv 104.-105. oldalán olvasható ehhez egy rövid esettanulmány is.)

Erős érzéseket mutatunk az arcunkkal. Hangot nem szabad adni közben. Egyesével körbemegyünk, és megkérjük őket például: Vágj olyan arcot, mint Evelin, amikor a fiúk azt mondták neki: „egy ilyen fiús lánynak nem való a szoknya”. Itt érdemes kerülni a dühös szó kimondását.

Mikor végigment a kör, akkor kérjük tőlük, hogy:  Vágj olyan arcot mint amikor Evelin beismerte a hibáját és azt mondta: „Azt nem kellett volna, én is tudom. Sajnálom!”

Ha tetszik nekik a feladat, lehet azt is kérni tőlük, hogy: Mutasd meg, szerinted milyen arcot vágott Evelin, amikor megtudta, hogy vannak olyan országok, ahol a lányok is harcosok, és a fiúk is hordanak szoknyát.

A legvégén pedig legyen egy feloldó kör, amikor kérjük tőlük, hogy mutassák meg milyen lehet Evelin arca, amikor vidám, boldog.

6.)  A mese feldolgozása képekkel II.

Ekkor kerüljenek elő a pozitív helyzeteket bemutató képek. Itt is lehet egyesével vagy egyben is a csoport igényeit és az időkeretet figyelembe véve.

Megkérdezhetjük őket: 

Ki érezte már magát így? Ki volt már ilyen helyzetben? 

(Vélhetően mindenkinek voltak már olyan pozitív élményei, melyekben megélte a kooperatív együttjátszás örömét, így egy jó élménnyel zárul a csoport. Ha valaki mégsem tud azonosulni egyik képpel sem, akkor meg lehet kérdezni, hogy neki mi segítene abban, hogy könnyebb legyen együtt játszani a társakkal, mikor érezne magát boldognak a többi gyerek között. Ilyen vagy ezekhez hasonló előremutató kérdésekkel érdemes támogatni a gyermeket abban, hogy ha eddig nem is élte meg, de ő is képes rá, hogy békésen eljátsszon a többiekkel.

7.) Lezárás, kiléptetés

A végén megdicsérhetjük őket, hogy ügyesen megcsinálták a feladatokat és válaszoltak a kérdésekre. Elmondhatjuk, hogy hazavihetnek egy képet/színezőt, ez egy kis emlék/ajándék a mai mesefoglalkozásról. (Fontos, hogy itt csak a pozitív megerősítést sugárzó képek közül vigyenek el, ekkorra a negatív jeleneteket érdemes elpakolni.) 

A végén ugyanaz a rítus legyen mint az elején (például: mesegyertya elfújása, koshi, mesetakaró összehajtása).