10. Pipacspiros

I.) Gondolatok a szülőknek

Vannak olyan gyermekek, akik a külvilágból érkező ingereket sokkal nagyobb mértékben érzékelik mint társaik. Amikor a gyermeket zavarja a zokni varrása, a gyűrött lepedő, a szoros nadrág (és még hosszan lehetne folytatni a sort), akkor a szülőben felmerül, hogy valóban ekkora problémát jelentenek ezek az apróságok? Igen, egy „túlérzékeny” gyermek számára a tűzoltóautó szirénázása is lehet kellemetlen és a körömvágás vagy a fésülködés is lehet fájdalmas. A legtöbb gyerek képes arra, hogy figyelmen kívül hagyja a számára felesleges információkat, és arra koncentráljon, amit éppen csinál, de a környezet ingereire fokozottan érzékeny gyerekek számára ez komoly nehézséget okoz. Ilyenkor túlzott reakciók jelennek meg, mint például a mesében Krisztián esetében a hajmosáskor vagy körömvágásnál. Fontos tudni, hogy ezek a válaszreakciók neurológiai alapúak, tehát a gyermek nem szándékosan szeretné a szülei életét nehezíteni ezekkel a viselkedésmódokkal. Ő így fejezi ki, mintegy segélykiáltás formájában, hogy számára valami túl sok, túl megterhelő, túlságosan zavaró.
A hang-, tapintás-, fény-, íz-, szagérzékelést is sokkal intenzívebben élhetik meg, mint azon társaik, akik nem élnek ilyen nehezítettséggel. Ez a mesében is látható módon a szülőknek komoly fejtörést okozó helyzeteket tud eredményezni.

Az egyik szerző, Pincz Petra személyes megnyugtató üzenetét szeretnénk tolmácsolni minden olyan családnak, ahol a túlérzékenység jelen van a hétköznapokban: „A jó hír az (és ezt tapasztalatból mondom), hogy a tünetek egy része idővel elmúlik és felnőttként majd jót mosolygunk az évtizedekkel korábbi rigolyákon. Addig pedig a figyelem elterelése, és az alkalmazkodás jelenthet megoldást. Például engem anyukám hajmosás után mindig a radiátor elé ültetett egy könyvvel a kezemben és az olvasgattam, amíg a hajam megszáradt, ezzel elkerültük a hajszárítást. A kislányunknak egy tucat varrásmentes zoknit szereztünk be, így legalább ez a zavaró tényező megszűnt a mindennapjaink során.”

Ha ilyen jelenségeket tapasztalunk gyermekünknél, érdemes szakembertől is segítséget kérni. Ma már több terápiás lehetőség közül is választhatunk, ilyenek a Szenzoros Integrációs Terápia (Ayres terápia), vagy a Tervezett Szenzomotoros Tréning (TSMT).

Sokat segíthet az is, ha a szülő megpróbál empatikusan állni a gyermek nehézségeihez. Érdemes elképzelni, hogy számunkra van-e olyan például olyan hanghatás, ami kifejezetten zavaró, és beleképzelni magunkat a gyermek helyzetébe, hogy ő ugyanezt éli meg csak sokkal hétköznapibb helyzetekben és fokozottabb mértékben.

Ha a gyermekünkre nem jellemzőek a mesében is látható és a fentiekben leírt vonások, akkor érdemes támogatni abban, hogy ismerje meg az ilyen nehezítettséggel élő társai problémáját, fogadja el őket és ha tudja, segítse őket ezekben az ingerek által túlterhelt helyzetekben. Néha akár azzal is, hogy hagyja őket megnyugodni, vagy a mesében is olvasható támogató kérdezési módszerek alkalmazásával.

II.) Beszélgetés a Pipacspiros című mese kapcsán

A gyermekek kapnak egy színezőt, ami otthon újra apropót adhat a meséről való közös gondolkozásra.

Ha érintett a gyermek ebben a kérdéskörben, akkor a beszélgetést érdemes lehet az egyéni problémák feltérképezésére szánni.

Például:
- Ma a Pipacspiros mesével foglalkoztatok. Úgy emlékszem ebben a mesében Krisztiánt sok elég minden zavarta. Emlékszel rá, milyen dolgokat viselt el nehezen Krisztián?

A csoportfoglalkozáson is esett róla szó, hogy a fájdalom egy nagyon egyéni dolog.
- Mindenki egy kicsit másképp kezeli a fájdalmat. Tudsz példát mondani arra, hogy te mikor szoktál fájdalmat érezni?

- Veled előfordultak már hasonló dolgok mint Krisztiánnal? Amikor úgy érezted, hogy hallottál egy hangot, és azt fájdalmasnak érezted? Vagy hozzáért valami a bőrödhöz és fájdalmat tapasztaltál? Mikor fordult elő ilyesmi veled?

- Hogy érezted magad ekkor?

Fontos megtudni, hogy a gyermekünk tisztában van -e a saját problémáival. Ha ő nem számol be róla, hogy neki is vannak olyan dolgok, amik jobban zavarják mint a társait, akkor nem érdemes egyértelműsíteni számára a nehezítettséget. Más perspektívából szemlélve a kérdést: nem szabad erőltetni akkor sem, ha nem akar róla még beszélgetni. Ebben az esetben játékos, úgymond észrevétlen formában támogathatjuk őt a számára nehéz helyzetekben és fejleszthetjük a számára komfortos ütemben. Ha azonban hajlandó elmondani, hogy ő mit hogyan él meg, akkor közelebb kerülünk az állapotának megértéséhez.

Ha már jár valamilyen terápiára, akkor meg kell erősíteni benne a gyermeket, hogy ez hasznos számára, és fenntartani a motivációt. Ha még nem jár, akkor érdemes először szülőként elgondolkodni ezen a lehetőségen, majd megbeszélni a gyermekkel is a témát. A maga komplexitásában egy gyermek még nem tudja feldolgozni, hogy a fejlesztés mire hogyan hat, és nem is kell a részletekkel feleslegesen terhelni, ezért érdemes egy tágabb keretben elmagyarázni a dolgokat neki, hogy miért megyünk például tornára.

(Ha saját példát nem tud hozni a gyermek, akkor meg lehet kérdezni, hogy ismer -e valakit, akinek Krisztiánhoz hasonló nehézségei vannak? Akit nagyon sok minden zavar/idegesít, aki hamar elfárad a sokféle hatástól. Mivel kapcsolatosan akadtak neki nehézségei? Hogyan szokták segíteni ők, a társai vagy az óvónénik?

- Krisztián kapott egy kutyust a mese végén. Hogyan segített Kriszitánnak az, hogy Pufi bekerült a családba? 

(Itt nem az a lényeg, hogy meg tudja -e pontosan mondani a gyermek a mese szövege alapján a válaszokat, hanem hogy lássuk azt, mennyire érzékeli a kutya által elindított pozitív változásokat.)

Ha van a családban házi kedvenc megbeszélhetjük a gyermekkel, hogy emlékszik -e olyan helyzetre, amikor neki vagy nektek kellett segíteni a házi kedvencnek, mert valami nehezen ment neki? Mit jelent számára a háziállat? / Neki miért jó, hogy egy kisállat is van a családban? (Itt természetesen helyettesítsük be az állat nevét.)

Ha a közvetlen családban nincs ilyen, akkor meg lehet kérdezni, hogy például a nagymamáéknál lévő kutyussal is ugyanezeket a dolgokat.

Ha nincs háziállat, de a gyermek szeretne, akkor lehet arról is beszélgetni, hogy ő miért örülne annak, ha lenne a családban egy háziállat vagy miben segítene neki az, ha lenne saját háziállata.

MESEKÖNYV LEZÁRÁSA

Az utolsó mese után meg lehet kérdezni a gyermekünktől, hogy melyik történet/szereplő volt a kedvence a mesekönyvből? Miért az tetszett neki a legjobban? Ehhez elő lehet venni a könyvet, hogy újra bele lehessen lapozni, felidézni a régebben hallott meséket.

A mesével kapcsolatos beszélgetések során mindig az volt a szempont, hogy ne egyértelműsítsük dolgokat a gyerekekkel, hanem inkább hagyjuk, hogy maguk jöjjenek rá az összefüggésekre, játékosan hangolódjanak rá az elfogadásra legyen szó akár önelfogadásról, akár a társaik elfogadásáról. A végén azonban meg lehet kérdezni tőlük, hogy mit jelentettek számukra ezek a mesék, mit tanultak ezekből a mesékből.

Köszönjük az otthoni közreműködést a mesék feldolgozásához! Bízunk benne, hogy mind az Önök, mind a gyermekeik számára hasznosnak bizonyultak ezek a beszélgetések és a csoportfoglalkozások.  A jövőben ha a gyermeküknek valamelyik érzelmekkel kapcsolatos nehézségei támadnak,  jusson eszükbe, hogy a megfelelően kiválasztott mesék kitűnő segítőink tudnak lenni az érzelmi nevelésben.