4. Narancsvörös

I.) Gondolatok a szülőknek

Ha a gyermekedre ismertél: 

Először is érdemes kicsi magunkba tekintünk: ugye felnőttként sem kedvelünk minden kollégát, ismerőst? Miért lenne ez másképp a gyerekeknél? Vannak, akik könnyebben megtalálják a közös hangot társaikkal, míg mások nehezebben oldódnak. Vannak olyan gyermekek is, akik csupán ismerős környezetben, megszokott emberekkel hajlandóak kommunikálni, idegenekkel egyáltalán nem. A mese helyzetét átültetve felnőtt kontextusra: gondoljunk csak bele, ha minket küldenének be egy irodába rengeteg idegen ember közé, vajon lenne-e kedvünk szóba elegyedni velük? Bizonyára akadnának szimpatikus személyek, azonban bőven lennének olyanok is a teremben, akiket messziről elkerülnénk. Felmerül továbbá a kérdés, hogy a számunkra szimpatikus személyeket sem mindig tudjuk, hogyan is szólíthatnánk meg. A félénkebb gyermekek is éppen így vannak ezzel. Az egyedül játszó kisgyerekek nem mindig magányosak és társaságuk hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy gondjuk lenne a barátkozással. Lehetséges, hogy arról van csupán szó, hogy az így reagáló gyermek introvertáltabb, kicsit befelé fordulóbb személyiség mint a gyermekcsoport többi tagja. Hosszabb távon fontosabb egy igazán jó barát megtalálása, mint több felszínes kapcsolat kiépítése. Bíztassuk gyermekünket arra, hogy olyan gyermekek társaságát keresse, akikkel jól érzi magát. Ezután azt fogja majd érezni, hogy az idő csak úgy repül, ha a legkedvesebb kis pajtással játszanak együtt.

Vekerdy Tamáshoz érkezett egyszer egy levél, melyben egy Lilihez hasonló személyiségű kisfiú édesanyja kért segítséget a pszichológustól. Aggódott a szülő amiatt, hogy mennyire lesznek életképes viselkedési mintázatai félénk gyermekének. A szakértő a következőképpen nyugtatta meg az édesanyát:

„Hogy ez a magatartás ma nem életképes? Én inkább azt mondanám: nem divatos. (…) Az önéletírásokból tudjuk, hogy jelentős teljesítményt nyújtó jelentős emberek voltak ilyen visszahúzódnak, félénkek gyermek- és ifjúkorukban (és tulajdonképpen még a későbbiekben is, de a kamaszkor után ezeknél az embereknél a külső viszonylatokban is egy bizonyos megerősödő helytállás tapasztalható). Ilyen visszahúzódó gyerek és ifjú volt például Arany János csakúgy, mint Móricz Zsigmond. (…) 
Úgy gondolom, nem jobban kell félteni ezt a gyereket, mint a többit, hanem kicsit kevésbé. Nem kell biztatni, hogy fenti „jogaiért” harcba szálljon (az igaziakért persze majd igen, de azt úgyis éppen ezek az emberek szokták megtenni).  Úgy látom, hogy ez a kisfiú nem szorul különösebb erősítésre, mert hála Istennek, elég jó állapotban van. Valószínű, hogy egész életében sérülékenyebb – én azt mondanám: érzékenyebb – lesz másoknál, de ez az érzékenysége fogja megőrizni és olyan felismerésekhez juttatni, melyekre a kevésbé érzékenyek nem tehetnek szert.” (Nők Lapja 1996/18.)

Ezen gondolatok jegyében fogadjunk el egy visszahúzódóbb gyermeket is olyannak, amilyen.

Ha a környezetetekben élő gyermekre ismertél:

A fent említett gondolatok jegyében érdemes a saját gyermekünket is az elfogadásra bíztatni, illetve arra, hogyha lát olyan visszahúzódóbb gyermeket, akivel szívesen játszana, nyugodtan tegyen egy kedves, játékba hívó gesztust felé. Amennyiben a félénk gyermek nem mutatkozik nyitottnak, természetesen azt is el kell fogadni, és hagyni, hogy játsszon egyedül tovább. Egy esélyt azonban érdemes a közös játéknak is adni.

II.) Beszélgetés a Narancsvörös című mese kapcsán

A beszélgetés során is fontos, hogy biztosítsuk őket afelől, hogy teljesen rendben van, ha néha nincs kedvük másokkal játszani, viszont érdemes megmutatni a társas kapcsolatokban rejlő lehetőségeket.

Például mesélhetünk nekik a saját barátainkról, gyerekkori barátságainkról, a velük, és arról is, számunkra miért fontosak a barátaink. Megmutathatunk nekik pár régi fényképeket is, hogy lássák hol jártunk, mit csináltunk a barátainkkal.

Lehetséges kérdések a beszélgetéshez:
– Szerinted miért jó egyedül játszani? Te szeretsz egyedül játszani?

– Mi a jó abban, ha többen együtt játszotok?

– Mit szeretsz közösen játszani a pajtásokkal/ a többi gyerekkel?

– Van olyan, akivel nagyon szeretsz együtt játszani? Neked ki a barátod? / Kik a barátaid?

– Mit szeretsz benne/bennük?

Ha van közös fénykép a gyermekkel, miközben egy barátjával játszik, akkor azt is elővehetjük és beszélgethetünk arról is, hogy mit csináltak akkor, hogy érezte magát.