5. Azúrkék

I.) Gondolatok a szülőknek

Sokszor előfordul egy kisgyermek életében, hogy egy helyzetben hirtelen dühbe gurul. Az érzelmi szabályozásuk ebben a korai életkorban még nem eléggé fejlett ahhoz, hogy ki tudják fejezni, egy helyzetben pontosan mi bántja őket. Ezért érdemes segíteni őket saját érzelmi állapotuk megértésében. Ennek egyik útja lehet az én-üzenetek megfogalmazása. Például: Úgy látom, mérges vagy. Mi dühített fel téged?

Hosszabb távon ezzel azt érjük el, hogy a gyermek kap egy visszacsatolást az érzelmi reakciójáról, és egy idő után képessé válik maga is pontosabban kifejezni az érzéseit. Ha pedig meg tudja fogalmazni, mi bántja őket, könnyebben tudunk rá közösen is megoldást találni.

A másik fontos kérdés, hogy a gyermeknek mi játszódik le a fejében egy-egy esemény kapcsán, ugyanis nem mindig az a probléma, ami elsőre számunkra nyilvánvalónak tűnik. Mind a szülők, mind a gyermekek küzdenek úgynevezett kognitív torzításokkal. Ezek olyan gondolkodási, vagy logikai hibák, melyek szinte előre meghatározzák azt, hogyan értékelünk magunkban egy eseményt vagy helyzetet, ezáltal pedig hatással vannak a hozzá kapcsolódó érzéseinkre. Erre nagyon jó példa Bonifác esete a mesében. Nem tud színezés közben a határok között maradni, ezért úgy gondolja, hogy ő buta. Ezeket sokszor megmásíthatatlan igazságként fogja fel a személy, miközben lehetne ezekre az esetekre másként is tekinteni. Mint ahogy Kata néni is rámutatott a mesében, hogy Bonifácnak nem szabad ilyen rosszakat gondolnia magáról, helyette mondja inkább azt, hogy ez most nem sikerült. Gondoljuk át, hogy gyermekünknek mely helyzetekben akadnak nehézségei. Ezekről nyugodt, ideális körülmények között beszélgetve, rájöhetünk, hogy esetleg ő is küzd-e ilyen vagy ehhez hasonló gondolkodási hibákkal saját magával kapcsolatosan. Ha felfedezünk egy ilyen kognitív torzítást, akkor elkezdhetjük átkeretezni, más szemszögből megmutatni neki az eseményeket.

Fontos a pozitív változás megerősítése is. Ezt a nagymama reakcióiban érhetjük tetten a mesében, amikor is megdicséri az elkészült szép rajzot, majd hazafelé még keretet is vesznek a képnek. Ezzel még inkább ráerősíthet a felnőtt arra az üzenetre, hogy értékeli Bonifác fáradozásait. Ha a gyermeked életében is tetten érhető egy ilyen pozitív változás, adj neki visszajelzést arról, hogy a kis változást is értékeled. A tárgyaknak lehet egyfajta raktár-hatása, ami azt jelenti, hogy sűrítve magukban őriznek bizonyos gondolatokat, és ha a gyermek találkozik a tárggyal, akkor felidéződik benne ez az üzenet. Ilyen lesz a kép Bonifác számára a nagymamánál. Mikor ránéz, eszébe jut a sikeres rajzolás élménye, ami erőt adhat számára ahhoz, hogy legközelebb is megküzdjön saját gátló hiedelmeivel.

(Akit bővebben érdekel, hogy milyen típusú kognitív torzításokkal találkozhatunk a hétköznapokban, annak ajánlom figyelmébe a Semmelweis Egyetem honlapján elérhető listát, melyet Tringer és Beck munkái nyomán állítottak össze:

[Kognitív torzítások listája]

II.) Beszélgetés az Azúrkék című mese kapcsán

A gyermekek kapnak egy színezőt, ami otthon újra apropót adhat a meséről való közös gondolkozásra.

Neked hogy tetszett Bonifác meséje?

A feldolgozó foglalkozáson az alábbi témákkal is foglalkozott a csoport, melyek közül a otthon is érinthetsz bizonyos témákat:

- Bonifácot sok minden zavarta az oviban. Az, ha túl hangosak voltak a többiek és az is, ha valami nem sikerült neki egyből.  Téged szokott valami zavarni az óvodában? (Ha igen, akkor kérdezzünk rá, hogy mi az.)

- Szoktál dühös lenni az oviban? (Ha igen a válasz, akkor kérdezzük meg: Mi szokott téged feldühíteni?)

- Volt-e már olyan dolog, ami nem sikerült elsőre neked? (Beszélgessetek saját élményű példákról, akár otthoniak, akár az intézményből hozottak.)

- Mi segített ekkor neked? (Vagy: Mi segített volna? Milyen segítségre lett volna szükséged?)

- Bonifác a mesében azt gondolta, hogy buta csak azért, mert nem tudott a vonalon belül maradni a színezéskor.  Pedig nem is volt buta, csak nem sikerült neki egyből olyan jól a színezés. Volt már olyan, hogy te is gondoltál magadról rossz dolgokat?

Nem muszáj mindent megbeszélni a gyermekkel, ha nem fogékony minden kérdésre, vagy valamire nem akar egyből választ adni. Emeld ki a témák közül azokat, melyek a gyermeked szempontjából a legfontosabbak lehetnek. Ha említ rossz dolgokat magával kapcsolatosan, akkor kezdd el átkeretezni számára a jelenséget. Például: ha nem tud célba dobni ügyesen, akkor analógiásan mi is megerősíthetjük benne, hogy ő nem ügyetlen a sportban, csak gyakorolnia kell még. Minél többet gyakorol, annál jobban fog menni.

Ha olyan példát hoz, amire rá tudunk otthon kapcsolódni, akkor akár folytathatjuk azzal a tevékenységgel is a napot, amit éppen szóba hozott. Maradva a példánál a szobában is lehet egy kisebb labdával, vagy ha a labdázás tiltott a házban, lakásban, akkor egy zoknigombóccal célba dobni, és máris a negatív gondolatok elkezdenek átformálódni.

Megkérdezhetjük gyermekünktől azt is, hogy:

- Szerinted neked milyen jó tulajdonságaid vannak, miben van ügyes, tehetséges?

Ezzel a jó dolgokat erősítjük gyermekünkben. Ha nem tud magától mondani, segítsük őt abban, hogy képessé váljon saját személyiségének pozitív oldalát is látni.

Ha van egy olyan tárgy, kép, fotó, alkotás, ami megerősíti őt abban, hogy az általa először nehéznek gondolt cselekvésben mégis ügyes, akkor azt helyezzük el úgy, hogy gyakran a szeme elé kerüljön. A leírás elején olvasott képkeretes példa is ezt segíti.

A másik fontos momentum még a mesében az értő, támogató jelenlét. A mai rohanó világban, mikor mindig akad valami fontos intéznivaló, gyakran elfelejtünk csak úgy jelen lenni a gyermekeink mellett. A mesében Kata néni azzal is sokat segített Bonifácnak, hogy csak leült mellé, figyelt és nem szólt bele az alkotásba. Hajlamosak vagyunk kijavítani a gyermekek által elképzelt dolgokat a szülői felfogásunknak megfelelően, miközben néha az is elég lenne, ha csak teret engednénk képességeik kibontakozásának:

„- Melléd ülhetek? - kérdezte az óvónéni végül.

- Igen. Mit fogunk csinálni?

- Mi semmit- mosolygott Kata néni. - Csak te. Itt maradok veled, amíg befejezed a rajzod, hogy ne érezd magad egyedül.”

A foglalkozáson a csoport dallal és mondókával is igyekezett megerősíteni a gyermekekben azt a gondolatot, hogy gyakorlással képessé válhatnak nagy dolgokat véghez vinni. Senkit sem a hozott képességei határoznak meg, hanem az, hogy mennyire akar fejlődni, változni.