6. Karamellbarna

I.) Gondolatok a szülőknek

Sokan úgy gondolnak az empátiára mint egy velünk született képességre, azonban fontos tudnunk, hogy az empátia fejleszthető - akár játékos gyakorlatok segítségével is. Az életben való boldogulásunkra hatással van mennyire vagyunk érzékenyek mások problémáira. Az empatikus viselkedésmódra mind a családban, mind intézményi keretek között szüksége van már a gyermekeknek is. Ha ezt korai életkorban elkezdjük fejleszteni, növelhetjük ezáltal a gyermekek szociális érzékenységét és az érzelmekről való kommunikációjuk sikerességét. 

Néhány jó gyakorlatot gyűjtött egybe Varga Réka pszichológus a következő cikkben:

[Játékos empátiafejlesztés – 7 tipp kicsiknek és nagyoknak]

Ha a mesében magadra vagy gyermekedre ismertél: mindenki szeretné, ha az élet úgy alakulna, ahogyan ő azt szeretné. Azok a gyermekek, akik otthon minden figyelmet megkapnak, néha nehezen fogadják el, hogy társaságban másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan ők azt elvárnák, és esetleg nem ők kerülnek középpontba. Mások számára talán bosszantóan ható viselkedésük egyik oka lehet a figyelemfelhívás.

Az empátia fejlesztése mellett a megoldáshoz egy lehetséges utat jelenthet a melegszívű fegyelmezés elveinek megismerése is. A témával kapcsolatos fontosabb ismereteket Kim John Payne ismerteti 2018-ban magyar nyelven is megjelent könyvében. A szerző szerint, ha egy gyereknek nagyobb szabadságot adunk, mint amivel bánni tud, akkor gyakran kerülhet olyan helyzetekbe, amelyekben nem boldogul: „Bármilyen sokra is becsüljük a szabadságot, a korlátok és határok elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy gyerek mentális egészségben nőhessen fel, és képes legyen megfelelően tájékozódni. Mindaddig, amíg ezeket tudatosan a gyerek változó igényeihez igazítjuk, nem kell attól félnünk, hogy elnyomjuk őt, vagy megromlik a kapcsolatunk. Éppen ellenkezőleg: a korának és aktuális helyzetének megfelelő, rugalmas határok a gondoskodás és biztonság érzetét nyújtják, így a szülő és gyerek közötti kötődést is erősítik.” (Forrás: Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés. Kisgyerekkortól kamaszkorig)

Ilyen lehet azoknak a viselkedési normáknak az elsajátítása is, melyek elvártak egy közösségben. Itt fontos látni azt, hogy nem szabad a gyermek életkorát meghaladó elvárásokat támasztani a gyermekkel szemben. Fontos apró lépésenként haladni a kívánt cél elérése érdekében, és mindezt mindig a gyermekre figyelve, az ő reakcióit monitorozva tenni.

II.) Beszélgetés a Karamellbarna című mese kapcsán

A gyermekek kapnak egy színezőt, ami otthon újra apropót adhat a meséről való közös gondolkozásra. Meg lehet kérdezni, hogy miért ezt a képet választotta.

A mesefeldolgozás két szálon futott a csoportmunka során. A család volt az egyik fő téma, a másik pedig a társas kapcsolatokban felmerülő nehézségek. A következő kérdések közül érdemes lehet néhányat közösen megbeszélni:

- A mesében Ákosnak sok gondja akadt az óvodában. Szerinted mi lehetett az oka annak, hogy a gyerekek nem szívesen játszottak vele? 

- Mit gondolt Ákos, hogy miért nem akartak vele játszani?

- A te óvodai csoportodban van olyan kisgyerek, akivel nem szívesen játszanak a többiek? Szerinted ez miért van így?

- Volt már, hogy te nem akartál valakivel együtt játszani? Miért?

- Volt már, hogy valaki veled nem akart együtt játszani? Szerinted ennek mi lehetett az oka?

- Te szereted azt csinálni, amit más mond neked? 
- Miért? / Miért nem?

- Volt már olyan helyzet, amikor nagyon meg akartad mondani valakinek, hogy mit csináljon? Ha volt ilyen: Kinek és milyen helyzetben akartad megmondani, hogyan cselekedjen?

- Mi lett a vége? Örült neki a társad/barátod/…?

- Az óvónéni ezt a jótanácsot adta Ákosnak: „Talán érdemes megpróbálni, milyen a játék, ha a többieket is hagyod szóhoz jutni.” A végén mivel Ákos így cselekedett, mindenki büszke volt rá.

- Neked volt már olyan, hogy megfogadtál valamilyen jó tanácsot, ami azután bevált?
Ha igen: Mi volt az?