8. Tintakék

Ráhangolódás

Ráhangolódás a csoportvezető által választott módon. Erre vonatkozó ötletek a Bíbor című mese foglalkozástervének elején olvashatók.

1.) Ráhangoló játék

Egy kislabdát érdemes előkészíteni a foglalkozásra.

- Kezdjünk egy játékkal! Álljatok fel és alakítsunk ki egy kört. Akinek dobom a labdát az mondjon egy játszótéri játékot! Azután dobja tovább egy társának, és ezt addig játsszuk amíg ki nem fogyunk a játékokból. Mondom az elsőt: …

(Ha elfogytak a játszótéri játékok, akkor lehet egy kör akár színekkel, gyümölcsökkel, állatokkal is. Ameddig komfortos a csoportnak, és amit az időkeret enged. )

Ha elgurul a labda vagy nem tudnak többet mondani, ne tulajdonítsunk neki jelentőséget, nyugtassuk meg, ha valaki frusztrált lesz miatta, és menjünk tovább. Arra kell, hogy ráérezzenek, hogy ér hibázni. Például: „Elszökött az a huncut labda. Keressük meg és dobjuk tovább!”

2.) A mese felidézése, a mesében érintett témák feldolgozása

A játék után leülhetnek, és rátérhetünk a mesére.

- Ma a Tintakék mesével fogunk foglalkozni. Képzeljétek vannak olyan dolgok, amik nagy nehézséget jelentenek egyes embereknek, másoknak pedig könnyen mennek. A mesében Andinak is több nehézséggel kellett megküzdenie. Emlékeztek rá, mi bántotta Andit? Milyen dolgokkal boldogul Andi nehezen?

(Ha nem tudják felidézni, segíthetünk nekik részletekkel. Például:
„Szóval, ezen a keddi napon a paradicsomleves fogta magát és gonoszul Andira dőlt.”

„Az ebéd utáni alvás alatt Andi végig azon gondolkodott, vajon mi okozza ezt a sok csetlésbotlást. Vajon miért van, hogy neki nem megy a pótkerék nélküli biciklizés? Miért kapja el olyan nehezen a labdát és miért eszi le magát szinte minden nap?”

„-De a felnőttek sosem esnek el a játszótéren és nem horzsolják le a térdüket. Nem hagyják el a sapkájukat a hinta mellett! - sorolta Andi aggódva legutóbbi bűneit, amikért megszidták őt.”)

- Mit gondolt magáról Andi a történtek után?  („Papikám, szerinted én buta vagyok?”)

- Szerintetek is buta volt Andi? (Ha igen, miért, Ha nem, miért nem?)

- Veletek előfordult már, hogy az esetlen mozdulataitok bajba kevertek titeket? Vagy ügyetlennek éreztétek magatokat? Mikor fordult elő ilyesmi Veletek?

- Utána belejöttetek? Előfordult máskor is ilyen veletek?

- Mi oldott meg a problémát? vagy: Ha nem oldódott meg, mit gondoltok, mit tudna nektek segíteni?

Ha saját példát nem tudnak hozni, akkor meg lehet kérdezni a csoportot, hogy ismernek -e olyat, akinek ez gondot jelent? (Aki kicsit ügyetlennek tartanak a társai.) Miben akadt neki nehézsége? Analógiásan végig lehet menni a kérdéseken rávetítve az említett személyre/személyekre.

- Ilyen események bárkivel előfordulhatnak. Andi papájának volt rá egy jó receptje: „Móka és gyakorlás kell, semmi más.”  Nektek mi volt az, amiben már segített a gyakorlás?

- Az is sokat segít, ha az ember tudja, hogy valamiben viszont nagyon ügyes. Andi például ügyesebben kacsázik mint az apukája. Ti mit gondoltok, miben vagytok ügyesebbek mint a szüleitek vagy a testvéreitek? (A testvér mint lehetőség bevonása azért is lehet jó, mert nem biztos, hogy mindenki tud mondani olyat, amiben ügyesebb mint a szülei.)

- Ha valami nem sikerül elsőre, mindig érdemes arra gondolni ,hogy más dolgokban viszont ügyesek vagyunk.

3.) Mese tematikájához kapcsolódó mondóka – egyben ismétlés egy korábbi foglalkozásról 

- Képzeljétek, azt hogy ügyesebbek legyünk nemcsak gyakorlással, hanem mozgással és tornával is tudjuk segíteni. És vannak olyan mondókák is, amik segítenek megtanítani a testrészeinknek, hogy mi a dolguk. Tanultunk is már egy ilyet amikor a Bíbor című meséről beszélgettünk. Álljunk fel, alakítsunk ki egy kört. Idézzük csak fel! Aki emlékszik, mondhatja velem együtt is.

A csoportvezető elmondja. Aki emlékszik bekapcsolódhat, de alapesetben a második elmondás lesz a közös a csoporttal. Megerősítésképpen még egyszer közösen elismételhetjük. (Mivel régen volt az első mesefoglalkozás, nem biztos, hogy emlékeznek rá pontosan.)

Ezzel látok, ezzel is,
(Egyik, majd a másik szemünket mutatjuk)
Ezzel hallok, ezzel is.
(Egyik, majd a másik fülünket mutatjuk)
Ezzel érzek illatot,
(Orrunkra mutatunk)
Ezzel mindent bekapok.
(Szánkra mutatunk)
Mindent el is mondhatok.
(Az ujjainkat többször egymáshoz érintve utánozzuk a szájmozgást, mint amikor mutatjuk a másiknak gesztusokkal, hogy beszél valaki.)
Ezzel fogok,
(Kezünkkel úgy teszünk, mintha megfognánk valamit)
Ezzel járok,
(Lábunkkal toporgunk)
Boldoggá csak ezzel válok.
(Szívünkre mutatunk)

4.) Ügyességfejlesztő labdás mondóka

Az előző feladat után maradjon a csoport körben állva.

- Van még ez utolsó játék a mai alkalomra. Visszajön közénk a szökős labda.  Egymásnak fogjuk most is dobni a labdát, de most mást fogunk mondani közben. Figyeljetek:

Száll a labda, röpp, röpp,
Száll rajta a pötty, pötty.
Kislány dobja, fiú kapja,
Itt a labda, ott a labda.

Dobd a labdát le, fel,
Kapd el a kezeddel,
Itt a labda, hol a labda,
Fiú dobja, kislány kapja.

Száll a labda, röpp, röpp,
Száll rajta a pötty, pötty.
Jobbra-balra és forgatva,
Sose essen le a porba!

Lehet úgyis játszani, hogy minden sor végén dobják tovább a gyerekek a labdát, de a csoportvezető meghatározhat kisebb egységeket is, vagy más dinamikát. Az a fontos, hogy a csoportvezető egyértelműen magyarázza el, mikor kell továbbdobni a labdát. Először érdemes megtanulni egy „versszakot” labdadobás nélkül, és utána hozzátenni a dobás részét a feladatnak. A csoport fáradtsági szintjétől függően tanuljunk meg egy, két vagy három szakaszt. Az is jó, ha csak egyet vagy kettőt mondogatnak közben. Ha nehézséget jelent a csoportnak mondani és dobni egyszerre, akkor mondja a csoportvezető és ők figyeljenek csak a dobásra, de ebben az esetben is érdemes megtanulni a dobástól függetlenül az első szakaszt. Az első feladathoz hasonlóan hasznos, ha megérzik, hogy nem gond ha véletlenül hibáznak, a fontos az, hogy közben megéljék a móka és gyakorlás élményét.

5.) Lezárás, kiléptetés 

A végén megdicsérhetjük őket, hogy ügyesek voltak a mai foglalkozáson is. 

- Ma olyan színezőket hoztam nektek, amelyek különböző játszótéri játékokat mutatnak be nektek. Emlékeztek a mai mesénk végén Andi és a papája is jártak egy különleges játszótéren.

Elővehetjük a színezőket.

- Válasszatok közülük egyet. Ez egy kis emlék/ajándék a mai mesefoglalkozásról. 

A végén ugyanaz a rítus legyen mint az elején (például: mesegyertya elfújása, koshi, mesetakaró összehajtása).