8. Tintakék

I.) Gondolatok a szülőknek

Vannak olyan gyerekek, akiket a közösség, melyben élnek az átlagnál kicsit ügyetlenebbként kezel. Ezek a gyerekek például könnyebben nekiütközhetnek tárgyaknak, az esetlen mozdulataik is gyakran bajba keverik őket. Az ilyen gyerekeknek az intelligenciája, memóriája és kommunikációs képessége gyakran semmiben sem tér el azon társaikétól, akik nem küzdenek ilyen problémákkal. Magukat viszont olykor mégis butának, ügyetlennek érzik, ami frusztrációt okoz a számukra.

Ha a gyermekedre ismertél a mese vagy a fenti leírás alapján, akkor két dologgal támogathatod őt. Ma már számtalan mozgásfejlesztő módszer, mozgásterápia létezik, melyek nem csupán a testet, hanem egyben a gyerekek buksiját is tornáztatják. Megfelelő fejlesztéssel a társadalom által ügyetlennek gondolt gyerekek is szép eredményeket tudnak elérni. Ilyen fejlesztő tevékenység lehet például a TSMT módszer is, melyről itt olvasható egy bővebb leírás:

[Tervezett SzenzoMotoros Tréning – Hogyan segít a TSMT módszer az iskolába készülő gyerekeknek?]

A másik nagyon fontos dolog, hogy türelemmel, megértéssel és elfogadással kell hozzáállni ehhez a problémához. Nekik lassabban és nehézkesebben mehetnek olyan dolgok, amelyek másoknak könnyen sikerülnek. Ahogy a mesében is látható, ezek a gyerekek teljesen tisztában vannak vele, hogy kicsit mások mint a társaik. Andi is megkérdezi a nagypapájától, hogy: „Lehet, hogy valami baj van velem?” Ezért is nagyon fontos, hogy a gyermek az önbizalmának erősítésében is kapjon segítséget.

Ha a gyermekünk nem érintett, akkor érdemes érzékenyíteni azzal kapcsolatosan, hogy az ilyen problémával küzdő gyerekek nem ügyetlenek, hanem csupán arról van szó, hogy kicsit nehezebben mennek nekik a dolgok, ezért érdemes velük türelmesnek lenni. Ők is bele fognak jönni azokba dolgokba, amikkel még kicsit több problémájukban van, csak többet kell gyakorolniuk mint a társaiknak.

II.) Beszélgetés a Tintakék című mese kapcsán

A gyermekek kapnak egy színezőt, ami otthon újra apropót adhat a meséről való közös gondolkozásra.

Ha érintett a gyermek ebben a kérdéskörben, akkor a beszélgetést érdemes lehet az egyéni nehézségek feltérképezésére szánni.

Például:
- Ma a Tintakék mesével foglalkoztatok. Úgy emlékszem ebben a mesében Andinak több nehézséggel is meg kellett küzdenie. Emlékszel rá, mi bántotta Andit? Mi ment neki nehezen?

- Veled előfordultak már hasonló dolgok? Mikor fordult elő ilyesmi veled?

- Hogy érezted magad ekkor?

Fontos megtudni, hogy a gyermekünk tisztában van -e a saját problémáival, és érdemes azt is feltérképezni, hogy a nehezítettség kapcsán a gyermek mit gondol magáról. Ha a gyermek tisztában van a problémával, akkor Andi papájához hasonlóan érdemes vele olyan játékos feladatokat végezni, amiben sikerélménye is van. Ez erősíti az önbizalmát. Emellett fejlődésfókuszúan fontos megdicsérni a gyermeket. Önmagában az, hogy ügyes vagy nem elegendő. Jobb, ha azt az adott dolgot emeljük ki, amiben fejlődött. Például Andi eseténél maradva: Andi mindig elesik a játszótéren. Ha ebben ügyesedik, akkor lehetne neki mondani: „Egyre jobban/ügyesebben vigyázol magadra a játszótéren. Emlékszel milyen régen ért már baleset?”

Ha ő nem számol be róla, hogy neki is vannak olyan dolgok, amik nehezebben mennek, akkor nem érdemes egyértelműsíteni számára a nehezítettséget. Ebben az esetben játékos, úgymond észrevétlen formában fejlesszük őt és erősítsük az önbizalmát, de neki vetítsük rá feleslegesen a negatív érzéseket, gondolatokat.

Ha már jár mozgásterápiára, akkor meg kell erősíteni benne a gyermeket, hogy ez milyen hasznos a számára, és fenntartani a motivációt. Ha még nem jár, akkor érdemes először szülőként elgondolkodni ezen a lehetőségen, majd megbeszélni a gyermekkel is a témát.

Ha a gyermek nem érintett, akkor pedig a bevezetésben említettek szerint a beszélgetéssel érdemes nyitottabbá, elfogadóbbá tenni azon társaival szemben, akik ilyen nehézségekkel küzdenek.

Mindkét esetben hasznos lehet:
A foglalkozáson tanultak egy kislabdás mondókát. Meg lehet kérdezni, hogy mit játszottak a foglalkozás végén. Ha emlékszik, akkor akár otthon is lehet játszani ha van rá lehetőség.  A mondóka szövegének mondása közben egymásnak kellett dobálni a labdát. Ha nincs kedve a gyermeknek labdázni, azt is jó lehet, ha otthon is ismételgetjük párszor a mondókát.

Száll a labda, röpp, röpp,
Száll rajta a pötty, pötty.
Kislány dobja, fiú kapja,
Itt a labda, ott a labda.

Dobd a labdát le, fel,
Kapd el a kezeddel,
Itt a labda, hol a labda,
Fiú dobja, kislány kapja.

Száll a labda, röpp, röpp,
Száll rajta a pötty, pötty.
Jobbra-balra és forgatva,
Sose essen le a porba!